Végül is a saját életünkből állítunk össze egy fotókönyvet, és akadnak rosszabb napok, sírós képek, "semmihezsincskedvem" időszakok. Ezek is mi vagyunk.
Ali Edwards múlt heti projektje döbbentett rá, mennyi hétköznapi dolog van, amit szeretnék ha a gyerekeim is látnának. Mert lehet hogy még én is elfelejtem, mint a szüleim, mindketten máshogy emlékeznek a megismerkedésükre :DDDDDDDDDDD
Én egy olyan oldalt készítenék belőle, ami a héten történt.... kijött az első dudorodós ér a lábamon. Most tök viccesen hangzik, de akkor láttam a jövőmet. Igaz az, hogy nézd meg az annyát, vedd el a lányát!!! Olyan lesz a lábam mint anyukámé?? A válasz, pedig az, hogy: valószínű!!
Gyorsan csinálok pár képet, hogy még ilyen szépen lássam, mert kitudja mi lesz 1 év múlva!! :DDDDDDDDDDDD
Na jó, visszatérve Osli készletéhez: Most ha hagysz nála egy kommentet, arról hogy te milyen témában készítenél oldalt a készlettel, akkor megnyerheted ezt a csodás Kit-et! Részletek Orsi blogján!!
1 megjegyzés:
Hát nem egy vidám dolog az első alkalom, amikor szembesülünk valamiféle szépséghibánkkal, de Neked már nem kell a mai sebésztechnika mellett visszérrel szaladgálni. Én úgy tudom, az elején még vágni sem kell, csak injekciózni.
Megjegyzés küldése